Hordófürdő!

Anya belerakott a hordóba, és már fotózott is!:P

Itt éppen feljöttem a víz alól!!!

Ennyire szeretek fürdeni!!!:D

Ma a Félix kitalálta, hogy az esővíz gyűjtő hordóban akar fürdeni!:)
Jól kisúroltam, engedtem bele tiszta vizet és már mehetett is a lubickolás!
Nagyon élvezte!!!

Medencézés!

Félix és a botja!:)

Vízi aerobik!:)))

Rebeka és az új nyaklánc

Gyogyó Bogyó

Így kell feljönni a víz alól!:DDD

Ketten a medencében

Félix a búvárbéka!:)





Rebeka a sellőlány!:)

Új tudomány.........

.......a búvárkodás!:)
Az unokanővéreméknél "fejlesztette" ki, mialatt mi moziba voltunk.
A Juditéknál van egy nagy medence aminek a vízmélysége 70 cm körül van. Mivel jó idő volt, beleengedte a gyerekeket, és figyelte őket a a medence széléről. Egyszer csak azt vette észre, hogy a Félix elmerül a víz alatt, és nem bukkan fel azonnal, így beugrott, hogy "kimentse" a gyereket.......
......amire végül nem volt szükség, mert az ominózus gyerek rúgott egyet a medence alján, és már fel is állt.
És ezek után azt játszotta, hogy leült a medence aljára és ameddig a levegője tartott, a víz alól leselkedett.:)
Nálunk ezt a tevékenységet nem tudja űzni, mivel nekünk "csak" egy nagyobb méretű gyermekmedencénk van. Itthon úgy csinálja, hogy hasra fekszik és bedugja a fejét a víz alá, és egy magával vitt játékot (általában egy kiszuperált, levágott partvisnyelet) néz a víz alól!:)
6-8 mp-ig bírja víz alatt!
Szerintem nagyon ügyes, hogy magától rájött, hogy hogyan tartsa vissza a lélegzetét!
Amúgy meg anyja fia!:DDD

Azonosító

Már egy ideje töröm a fejemet a dolgon és most elhatározásra jutottam.
Veszek a Félixnek egy vastag (hogy ne nagyon tudja letépni) ezüst láncot, és arra egy olyan lap medált, amire rágravíroztatom a legfontosabb adatait.

Ezt szeretném az egyik oldalára:
R... Félix
autista kisfiú vagyok

Ezt pedig a másikra:
címünk és az én mobilszámom

Már utána is néztem a dolognak, sőt a nyakláncot el is rakattam. Elég húzós lesz anyagilag, mivel a lánc 7500Ft, a medál 4000Ft és a gravírozás pedig 300Ft/betű (ez lesz a legnagyobb tétel) De mindenképpen szükségét érzem ennek, mert a Félix olyan mint egy szemfényvesztő! Eszméletlen gyorsan tud már futni és olyan halkan lopakodik, hogy ember legyen a talpán aki meghallja.
Mindig vigyázunk rá, fogjuk a kezét, így valószínű, hogy soha nem fog "elveszni", de ezt biztosra nem tudhatom! Ha meg tényleg megtörténik a baj, akkor Tőle hiába kérdezgetnék az emberek, hogy "mi a neved?", vagy hogy "hol laksz?", nem tud rá válaszolni!:(

Így a döntésem szerint a Félix kapni fog egy "dögcédulát"! (Úgy is az adta az ötletet, hogy pár hete megtaláltam a nagypapámét!:D)

Játszásiból megetet!

A Félixnek újabban van egy nagyon édi szerepjátéka!
Megzabálom amikor csinálja, az mellett hogy nagyon örülök neki!!!!
Az már meg volt nála régebben is, hogy valós nasikkal (kölesgolyó, perec stb.) megetetett.
De most elkezdett egy még ennél is jobb "etetési módszert"!
Egyik reggel ültünk az asztalnál, és már éppen befejeztük a reggelizést, amikor megtörtént az ominózus eset (azóta már többször is).
A Félix előtt egy Family Frost-os szórólap volt, azt nézegette. Egyszer csak rámutatott az egyik fagyira. Mondtam neki "fagyi". Megint rámutatott, ismét mondtam neki, hogy "fagyi", és még hozzátettem, hogy "kóstoljuk meg"! Úgy csináltam, mint ha felcsíptem volna a papírról, odatartottam a szájához, mondtam, hogy "hamm" (erre mindig kinyitja a száját), utána pedig imitálva a rágást, mondtam, hogy "nyam nyam nyam". Ugyanezt megcsináltam úgy is, mindha én enném meg a fagyit.
Láttam rajta, hogy gondolkodik!
Egyszer csak Ő is "felcsípte" a papíról a fagyit, bekapta, és "megrágta" . Utána megínt "felcsípett" egyet, és az én számhoz tartotta, hogy egyem meg én is!:) Természetesen "megettem", megköszöntem és mondtam neki, hogy "fini volt"! Utána ezt még egy csomószor eljátszotta. a végén már nem csak fagyit "ettünk", hanem jégkrémet, husit, borsót, répát, halat, hasábburit és sütit is!:)
És ami a legjobb, hogy eszméletlenül élvezi a játékot, és úgy látom, hogy érti is!
NAGYON örülök ennek a fejleménynek!:)))))

Isten megteremté a nőt!

Amikor Isten a nőt teremtette, késő estig dolgozott a hatodik napon. Egy angyal arra járt, és megkérdezte: Miért töltesz annyi időt ezzel a teremtménnyel? És az Úr azt felelte: Látod az összes specifikációt, amelynek meg kell felelnem, hogy megformáljam őt?

- Mosható legyen, de ne műanyag, több mint kétszáz mozgó alkatrészből álljon, amelynek mindegyike cserélhető kell, hogy legyen és mindenféle étellel működnie kell, képesnek kell lennie egyszerre több gyermeket a karjában tartani, megölelni úgy, hogy az meggyógyítson mindent a lezúzott tértől az összetört szívig, és mindezt mindössze két kézzel.

Az angyalra mindez mély benyomást tett.
- Két kézzel? Az lehetetlen! És ez a standard modell? Túl sok munka ez egy napra. . . várj holnapig, és fejezd be akkor!

- Nem - mondá az Úr. - Már annyira közel vagyok, hogy befejezzem ezt a teremtményt, amely szívem legkedvesebbje lesz. Meggyógyítja magát, ha beteg, és egy nap 18 órát tud dolgozni.

Az angyal közelebb jött, és megérintette a nőt.
- De Uram, olyan puhának alkottad őt.

- Igen puha - mondta az Úr. - De erősnek is alkottam. El sem tudod képzelni, mi mindent elvisel és legyőz.

- Tud gondolkodni? - kérdezte az angyal.

- Nem csak gondolkodni tud, de érvelni és egyezkedni is - válaszolta az Úr.

Az angyal megérintette a nő arcát. . .
- Uram úgy tűnik, a teremtényed ereszt! Túl sok terhet róttál rá.

- Nem ereszt . . . Ezek könnyek - javította ki az Úr az angyalt.

- Mik azok a könnyek? És mire valók? - kérdezte az angyal.

És mondá az Úr:
- A könnyek fejezik ki a bánatát, kételyeit, szeretetét, magányosságát,
szenvedését és a büszkeségét.

Mindez nagy hatást tett az angyalra.
- Uram, zseniális vagy! Mindenre gondoltál. A nő valóban csodálatos. Olyan erő birtokában van, amelyekkel ámulatba ejti az embert. Képes kezelni a gondokat, és nehéz terheket hordozni. Magában tudja tartani boldogságát, szeretetét, és véleményét. Mosolyog, amikor sikoltani, szeretne. Dalol, amikor sírni, volna kedve. Sír, amikor boldog, és nevet amikor fél. Harcol, azért amiben hisz. Kiált az igazságtalansággal szemben. Nem fogadja el a nem-et válaszul, ha jobb megoldást tud. Átadja magát, hogy családja gyarapodhasson. Elviszi a barátját orvoshoz, ha fél. Szeretete feltétel nélküli. Sír, ha gyermekei győzedelmeskednek. Boldog, ha barátai jól vannak. Örül, ha születésről vagy esküvőről hall. Szíve összetörik, ha közeli rokona vagy barátja meghal. De megtalálja az erőt, hogy elboldoguljon az élettel. Tudja, hogy egy csók és egy ölelés meggyógyíthatja az összetört szívet. Csak egyetlen hibája van:
ELFELEJTI MENNYIRE ÉRTÉKES.

Mozgalmas hét

A héten elég sok programunk volt.

A hét elejét játszóterezéssel, biciklizéssel, kerti pancsolással töltöttük.

Szerdán a Rebeka elment az apájával a lipóti termálba strandolni. Szerencsére aznap mentek az unokanővéremék is, és vittek magukkal nyolc gyerkőcöt, így senki nem unatkozott!:)
Ezen a napon a Félix meg én, elmentünk meglátogatni az Anitát és a Levit. Mivel a Tamás vitte a kocsit, nekünk maradt a vonatozás. A Félix nagyon szereti a vonatokat, de vonatozni még nem nagyon szeret.
A délelőttöt egy kis csavargással töltöttük, majd bementünk a Mekibe kajálni.
Elég sokan voltak. Sokat kellett sorakozni és nagy volt a nyüzsi. A Félix már nagyon nem bírta a dolgot. Ráadásul mostanában azt vettem észre, hogy érzékenyebb a zajokra. Nagyon sokszor befogja a fülét ha túl nagy a hangzavar.
A teraszos részen telepedtünk le, mivel ott jóval kevesebben voltak mint bent. A Félix szokás szerint nem evett semmit. Elég nyügi volt, úgyhogy miután a Levi megette a sajtburiját, összepakoltunk és eljöttünk. (Volt egy kis negatív töltete is a Mekizésnek, ugyanis összefutottunk egy kétgyermekes anyukával, aki elég rondán viselkedett velünk!:()
A délután is jól telt.
A Félix ugyan nem aludt, de nagyon jól viselkedett, így tudtunk az Anitával beszélgetni.
Mikor a nap már nem tűzött annyira, ismét felkerekedtünk, és bementünk a belvárosba. Elmentünk megnézni az új szökökutakat. Ez olyan szökőkút, aminek az egyik része a talaj szintjéből kilövell, a másik része pedig csak bugyog és vízpermetet csinál. A gyerkőckék nagyon élvezték az ebben való rohangálást!:) A Félixet csak nagy ordítás árán lehetett onnan elrángatni!
Utána még sétáltunk egyet, aztán mentünk a vonatra.
A délutáni nem alvásnak meg lett a böjtje. A Félix elaludt a vonaton. Ez még nem is lett volna akkora gond, de hazafelé, kb. egy óra alvás után felugatta egy kutya. Utána alig akart elaludni.
Jó kis nap volt!!!!

Csütörtökön ismét itthoni programjaink voltak.

Pénteken az egyik unokatesómékhoz mentünk, akik tőlünk csak 5-6 km-re laknak.
Mivel a Tamás ment dolgozni, így mi biciklivel mentünk. Nagyon utálok ezen az úton biciklizni, mert nagy a forgalom (a lezárt halászi híd miatt erre terelték a forgalmat), keskenyés nagyon rossz minőségű az út! Bicikliút meg nincs!:((( Ráadásul az autósok nagy része nagyon gyorsan hajt!:(
Az összes lehető óvintézkedést megtettem (sisak, riksára zászló, estére "kukásmellény" és egy csomó villogó és lámpa) és elindultunk.
Nagyon jól telt a nap. A gyerekek játszottak (a két nagy fiú tök jól elvolt a Félixszel), mi meg az unokatesómmal beszélgettünk egy jót.
A Rebeka alig akart eljönni. Este 22:30-ra értünk csak haza!
Ez is nagyon jó nap volt!!!

A hétvégén megint egyedül voltam a gyerkőcökkel.
Az apu a tesóméknál segít a lakásfelújításban, a Tamás meg dolgozik!
De szerencsére ez a hétvége minden bonyodalom nélkül telt el!:)