FÉLIX 3 ÉVES!!!!!!

Félix 1 napos

Hazaértünk a kórházból!

Félix pár hetes

Félix fél éves

Félix 8-9 hónapos

Félix 10-11 hónapos

Félix 1,5 éves

Félix 2,5 éves

Félix most!:)

Három év képekben!
(Párat nem találtam meg, ha meglesznek, akkor pótolom őket!)

A Félix születésének a története 2006. július 10-én reggel kezdődött el, mikor is be kellett (volna) vonulnom a kórházba, mert a Félix babó a kiírt időpontjára ráhúzott 4 napot.

Be is mentem. De nem akartam (tudtam) bent maradni, mivel a Rebekát nem hagyhattam otthon egyedül (a Tamás nem kapott szabit).
Az szülészeten dolgozó orvosokkal és szülésznőkkel, már jó előre lebeszéltem, hogy naponta bejárok NST-re, szívhangra, és két naponta UH-ra. Gondoltam én, kis naiv, hogy ez az előkészület elég lesz a Főorvos számára, és simán el fog engedni, de nem így lett.

Nagyon bunkó volt. Elmondott mindenféle felelőtlen, gyermekét veszélyeztető nőnek. Jól felhúzott, és megbőgetett. Hogy rövidre fogjam, aláírtam a papírt, és bőgve távoztam a kórházból.

Miközben szálltam be a kocsiba, éreztem egy pukkanást, és elfolyt a vizem! Hab a tortán.
Hazakocsikáztam, megfürödtem, és visszamentem a kórházba.

A vajúdóban lett csak helyem, mivel az osztály tele volt.
Egész nap csak vártam, csak vártam, de nem történt semmi.
A délután folyamán megérkezett az egyik volt koleszos szobatársam, és pár óra alatt megszült!

21 óra körül feltettek NST-re, hogy megnézzék, hogy mizu odabent.
A Félix nem nagyon akart mocorogni, és a szívhangja sem volt túl jó. Az egész NST beszűkült volt. Nagyon rossz volt ezt hallani, és utána pedig látni a papírt!:(
A Mari (ő volt az ügyeletes szülésznő) kiszólt a dokimnak és a szülésznőmnek a helyzet állásáról.
Oxys infúziót kötöttek be, hogy legyenek fájásaim. De nem nagyon lettek, így nagyobb dózis Oxyt kaptam. Így lassan lettek fájásaim. Csak az volt a bibi, hogy fájás alatt mindig csökkent a Félix szívhangja. A kritikus 100/sec alá nem ment, így nem császároztak meg. Mondjuk a császárnak nagyon nem örültem volna. Bár, így utólag.........! Lehet hogy jobb lett volna, és akkor nem él át ennyi hypoxiát a manókám!

Közben, az éjszaka közepén, megérkezett a másik volt koleszos szobatársam is, és neki is 2 óra alatt megszületett a kislánya.

Én meg csak feküdtem, és feküdtem, és nem tágultam, akárcsak a Rebusomnál.
Lényeg a lényeg, 2006.július 11-én reggel, 5:58 perckor megszületett FÉLIX.
2650g súlyú, 48cm hosszú volt.
Nem sírt fel azonnal, elég hypoton, és lila volt. De azért sikerült egy rövid időre elkunyiznom ŐT. A hasamra fektették, és betekarták. Nagyon helyes volt, ahogy a nagy kék szemeivel pislogott rám, és egyből elhallgatott. De mivel nem volt túl jól, elvitték a csajok, hogy megvizsgálhassa a Főnök. Ő nagyon jó szakember. (Szerettem vele dolgozni.)
Ő is hypotonnak találta, és a színe még akkor sem volt jó. A kutacsa óriási volt. A kis súlya miatt automatikusan elkezdték a vércukrát ellenőrizni, amivel szerencsére nem volt gond.
Miután egy kicsit felmelegedett, visszakaptam ŐT, és akkor ügyesen szopizott.

Miután kikerültem a szobába, egyből kértem, hogy had lehessen velem, majd én figyelem, és szólok, ha valami gond van. Szerencsére a Főnök megengedte! (mire jó a szakmabeliség!:D)
Így Ő is kezdettől fogva velem volt.

Másnap elvitték vizitre. Mondtam a csajoknak, hogy mondják meg a L-nek, hogy többször láttam a "naplementézni", és meregetni (ezek szemtünetek).
Vizit után a L. doktornő bejött a szobámba. Láttam rajta, hogy valami nem oké. Leült és elmondta, hogy a Félixnél szívzörejt hallott, és a vitit alatt tremorozott is, bár a vércukra jó. Ráadásul a fejkörfogata is nagyon nő, így le kell vinnem koponya UH-ra, hogy kizárjuk a hydrocephaliát.
Teljesen kész voltam!:(

Szerencsére az UH negatív lett, és pár nap múlva a zöreje is megszünt.
4 napos korában, (korábban a szokásosnál) külön kérésre hazajöhettünk!