Egy mozgalmas nap!

Tegnap 13 órára mentünk a Vadaskertbe.
Mivel még a győri Árkádba is be szerettünk volna menni GPS-t és ruhát venni, ezért már 9-kor elindultunk!
El is jutottunk egészen a benzinkútig. Ott az egyik kutas srác (volt ovistársam:D) észrevette, hogy az utas oldali hátsó kerék tök lapos!:(
Mehettünk a gumishoz megragasztatni.
Miközben a gumit ragasztották, a Félixszel sétáltam egyet. Találtunk egy (Félix számára nagyon szimpatikus)kavicskupacot, és ott töltöttük az időt.
10 óra körül indultunk Győrbe.
Az Árkádban már csak a GPS vásárlást tudtuk megejteni, mert nem volt több időnk. A Tamás olyat szeretett volna venni amilyen a barátjának van, mert annak már ismeri a menüjét, de olyan nem volt, így vettünk egy Mio márkájút. Amin persze az útvonalat nem tudtuk beállítani. Nem is ez volt baj, mert már tudjuk(om) navigáció nélkül is az utat (csak mindig attól félünk, hogy mi van akkor, ha valamiért nem tudunk a megszokott úton menni, és akkor kellene a GPS),hanem az, hogy a Tamás a próbálkozás alatt úgy felhúzta magát (és engem), hogy egymással morogva (még szerencse, hogy a Félix közben elaludt, mert még Őt is "felhúztuk" volna) és ráadásul elég későn indultunk el Budapestre.(mire kiértünk Győrből, már röhögtünk magunkon!:D)
Célfotóval, de időben megérkeztünk a Vadaskertbe!
A doktornő megnézte, hogy a Félix hogyan tud kérni a kártyákkal. Nagyon ügyes volt!
Utána megpróbáltunk egy szinttel feljebb menni. Mindig növeltük a távolságot a kártyák, a kérhető nasik és a "kiszolgáló" személy között. Eleinte egy kis segítséget igényelt a Félix, de hamar rájött a dolog lényegére. Ezt a szituációt egy kis idő után nehezítettük azzal, hogy váltogattuk azt a személyt, akitől kérhetett. Ennél eleinte az volt a furcsa neki, hogy mindenkitől lehet kérni, (nem csak tőlem) de miután erre rájött, már nagyon tetszett neki a dolog!:)
De ez még nem a vége (pedig én azt hittem, hogy majd ezt kell itthon gyakorolnunk)!
A Doktornő javaslatára megpróbáltuk azt, hogy egy karton csíkra, a "KÉREK" kártya mellé kellet raknia a kért dolgot, és ezzel az egész "mondattal" kaphatta csak meg az óhajtott nasit. Ezt is párszor gyakoroltuk (ehhez még segítségre van szüksége) és úgy tűnt, hogy a végére ennek a lényegét is kezdte megérteni! Mostantól ezt kell itthon gyakorolnunk!:)
Miután itt végeztünk, és a Tamás rájött az útvonal beállítás mikéntjére, elindultuk új célunk, a Dóri és a Viki felé.
Mentünk és mentünk és mentünk a GPS által mondott útvonalon. El is jutottunk a nagy semmi közepére!:D Az utcanév jó volt, csak a házszámot valamiét nem akarta "bevenni" a kütyü, és elirányított minket az adott utca legvégére!:)
A Tamás mérges volt, én csak simán röhögőgörcsöt kaptam!:D
Aztán a házszámokat visszafelé követve eljutottunk a célig! (Ügyik vagyunk mi?)
Nagyon ürültem a találkozásnak, csak számomra nagyon rövid volt. Szívesen maradtam volna még! Jót beszélgettünk (kicsit ugyan csapongtunk a témák között az idő szűke miatt), és kaptam néhány nagyon jó tanácsot, amit megpróbálok a Félixnél is bevezetni.
Miután ismerkedtünk, ettünk, ittunk, beszélgettünk, macskáztunk, rendetlenséget csináltunk, faleveleket morzsolgattunk és dobáltunk, lassan elindultunk hazafelé!
A Viki egy tündér volt! Azt szerette volna, hogy maradjunk még. Majdnem elbőgtem magam olyan aranyos volt!!!
A Félix hazáig aludt az autóban.
Miután hazaértünk, a Félixet otthon hagytuk az apuval, a Rebekát pedig felpakoltuk és elvittük a Mekibe. Nagyon örült mert a happy meal menüben most tündér volt.
A Félix este nem nagyon akart elaludni. Alig bírtam fent maradni vele. Éjfél körül aludt csak el!:(
Jó kis nap volt!:)