....átment anyja majmócájába!
Folyamatosan a sarkamban van, nem téveszt szem elől.
Ha leülök, az ölembe kuporodik, morzsolgatja a fülemet, folyamatosan hízeleg és kéri, vagy adja a puszikat (nem cuppanóst, csak olyan szájodanyomóst:D).
Ha mégis eltűnök a szeme elől, akkor képes krokodil könnyeket hullatni utánam mindaddig még meg nem lát!
Eddig is nagyon anyás volt, de most! Hihetetlen!
A hangulata viszont mostanában elég ingadozó. Akár az időjárás. Az egyik pillanatban még kacag, a másikban pedig sír. Még az a szerencse, hogy a nevetésből van a több!
Még az a szerencse, hogy szeretem a bújós gyerekeket!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése