Ablak.....

Két, súlyosan
beteg ember feküdt ugyanazon kórteremben.

Egyikük minden nap délután
felült az ágyban egy órácskára, hogy ezzel megmozgassa
a
szervezetét.

Az ágya a kórterem egyetlen ablakához

közelebbi
volt.

A másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában, a plafont
bámulva.

Beszélgettek a családról, feleségről, gyerekekről, a
katonakorukról,
a nyaralásaikról, ahogy az szokásos ilyen

helyzetben.

Az az ember, aki az ablaknál feküdt, minden
délután, amikor felült, azzal
töltötte az időt, hogy elkezdte közvetíteni a
másiknak, mit lát az ablakon
át a kinti világból.

A másik ágyon fekvő

embert egy
idő után szinte csak ezek a színes beszámolók tartották életben,
már alig
várta őket, ez volt minden változatosság az életében.

Az ablak egy kellemes, tavacskával díszített parkra nézett.


Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a tavon, és gyerekek játszottak
távirányítós
játékhajóikkal rajta.

Szerelmespárok
üldögéltek a színes virágágyások mellett órákig, egymásba
felejtkezve.

Miközben az ablak melletti beteg

kimerítő részletességgel írta le a kinti
világot, a másik, folyton fekvő
behunyta a szemét és maga elé képzelte a
látványt.

Egy meleg délutánon az ablak melletti ember egy, a
parkon átvonuló karneváli

menetről beszélt.

Bár a folyton
fekvő ember nem hallotta a zenészeket, maga elé képzelte
őket a másik
érzékletes leírása alapján.

A napok és hetek teltek.

Egy
reggel a betegeket fürdetni készülő nővér az ablak melletti

embert
élettelenül találta az ágyában, mert az éjjel csendben elaludt
örökre.

Elszomorodva hívta a személyzetet, hogy kivigyék az
elhunytat

Amint alkalom kínálkozott rá, a korábban a belső
ágyon fekvő beteg kérte,

hogy a másik ágyban fekhessen.
A nővér szívesen
segített, kényelembe
helyezve őt azon az ágyon, majd magára hagyta.

Lassan, fájdalmaktól gyötörve az ablak felé fordult az ember, és
megdöbbenve
látta:..........az ablak egy tűzfalra néz.



Megkérdezte a nővért, mi történhetett az eltávozott
szobatárssal,
hogy
olyan szépnek festette le az ablakon túli világot.


A
nővér elárulta, hogy az az ember vak volt, nem láthatta a
falat sem .



Valószínűleg csak bátorítani akarta Önt! - mondta a férfinak .

Tanulság:

Igazi boldogság boldogabbá tenni
másokat, nem
törődve saját helyzetünkkel.


Bajainkat megosztva
csökkenthetjük őket, de ha derűnket és boldogságunkat

osztjuk meg másokkal,
megsokszorozzuk azt.


Ha gazdagnak szeretnéd érezni magad,
számold össze azokat a dolgokat az
életedben, melyeket nem vehetsz meg semmi
pénzért.


Minden nap ajándék az élettől, így becsüld meg a

napjaidat,

melyek száma - bármilyen sok is jusson - véges !!!