Vannak fejlemények ovi ügyben.
Végre valahára indul még egy speciális ovis csoport. Részleteket még nem tudok.
Nagyon vegyesek az érzéseim.
Részben örülök, mert Félixet 2 éves kora óta közösségbe javasolják. Így végre lesz lehetősége rendszeresen gyerkőcök között lenni. Ez jó!
Másrészt viszont rettenetesen féltem Őt. Teljesen kikészít a gondolat, hogy távol lesz tőlem, és nem látom mit csinál, vagy éppen mit csinálnak vele. Félek, hogy sokszor nem fogják tudni, hogy mit szeretne, és mi a jó neki.
A legnagyobb félelmem pedig az, hogy valami rossz dolog történik vele, és nem tudja nekem elmondani!
Tudom, hogy természetes dolog a szülőről (ill. szülőnek a gyerekről) való leválás, de nála ez más.
A Rebekánál nem volt gondom. Akkor nem kattogtam rajta egy percet sem. Tudtam hogy ha valami baja lesz, azt elmondja, és így találhatunk rá közösen megoldást.
Az biztos, hogy résen leszek!!!!!