Jelenleg két számomra nagy "probléma" vár megoldásra.
Az egyik már adott volt eddig is, a másik pedig a "kedves" fogorvosi beavatkozás után jelentkezett.
Folyamatosan ötletelek a megoldáson, de nem jutok egyről a kettőre.
Az első a kakilás, de ezt inkább nem részletezem.
A másik pedig az orvosoktól való félelem
Az ominózus fogorvosi beavatkozások után ugyanis a Félix az összes orvost egy kalap alá vette, és mindegyiktől ugyanúgy retteg. Már akkor is kétségbeesetten sír, ha a kórház, vagy a rendelő közelébe megyünk. A háziorvosánál pedig szinte vizsgálhatatlan.
Nem igazán tudom a megoldást.
Van itthon játék orvosi készlet amivel gyakoroltuk (gyakoroljuk) a szitut, itthon már elég jól megy, de élesben semmi nem változik. Ugyanúgy fél és sír. :(
Nem tudom még mit csinálhatnék! Folyamatábrák esetleg? De ahhoz meg el kellene mennünk Bp.re......
Valakinek ötlet???
Szia Kata!
VálaszTörlésMost lettem az olvasód. Rita oldaláról jutottam el hozzád, remélem nem baj, hogy benéztem.
Sajnálattal olvastam a fogorvosnál átélt borzalmat. Szegény Félix. Elhiszem, hogy fél azok után.
Nekem egy AS fiam van, nem sokkal idősebb Félixnél, úgyhogy teljesen átérzem a problémádat.
Nálunk az orvostól nincs félelem, sőt! Hétfőn kapta meg a 6 éves oltását, és azért kezdett el sírni, mert az asszisztensnő (aki új a körzetben, mert a régi sajnos 2 hete infarktusban meghalt!) elfordította a fejét, hogy ne nézze a szitut. Aztán úgy ordított, hogy az asszisztens ijedtében elengedte a fejét, és abban a pillanatban megszűnt a visítás. Én próbáltam mondani, hogy engedje el, de az eszméletlen hangtól, amit tiltakozásul kiadott, nem hallhatta az asszisztens.
Végül nem maradt le az oltás végignézéséről, mert ugye a kitöréshez kapálózás is társul, így pedig lehetetlen megszúrni.
Meg is kapta a szuriját, amit 1 mukk nélkül vett, és még arra is jutott kedve, hogy bezsebelje a "hősiességéért" járó jutalmat. (1 20ml-es műanyag fecsit a doktornénitől!)
Búcsúzóul pedig azt mondta a még mindig dermedten álló fiatal asszisztensnőnek, hogy "én mindig szoktam nézni, amit csinál velem a doktornéni!"
Erre persze a doktornő mosolyogva bólogatott. :)
Szóval szerintem keressetek egy szimpi doktort, akit eleinte nem orvosként ismer meg, és amikor már megszerette, akkor "bemutatkozhat". Nálunk is így volt. Bejött.
A folyamatábra lehet jó ötlet. Te ismered a kisfiadat. Nálunk nem igazán jött be, de egy baráti család KS kislányának nagyon. Próbáljátok meg.
Ezek szerint nem itt éltek a fővárosban. Messze laktok? Nagy út ideutazni?
A kakilással mi a baj? Azon is lehet segíteni. Szerintem írd le.
Szia Dominik anya!:)
VálaszTörlésÜdv itt!
Akkor hátulról kezdem! Mi Bp-től 170km-re lakunk,és így tényleg macera az utazás. Amúgy a Vadaskertbe járunk. Ott nagyon sokat segítettek nekünk.
A fogorvossal az a gáz, hogy itt ő van egyedül, aki autista gyerkőcökkel foglalkozik/foglalkozhat. Elvileg megvan minden felszerelése az altatáshoz, de csak végszükség esetén altat, és a fájdalomcsillapításban sem igazán hisz. Más (normál) fogorvoshoz meg csak akkor vihetném, ha tudna "viselkedni". Háziorvost meg nem akarok váltani. Mivel együtt dolgoztam/dolgozom velük, ismerem az összeset, (a városunkban összesen 6 gyermek háziorvos van)és meg vagyok elégedve a jelenlegivel.
A Félix KS. A napirend és a PECS nagyon jó hatással van rá. Folyamatábránk még nem volt, így nem tudom, hogy beválna, vagy nem. Lehet,hogy mégis rászánom magam és kérek egy időpontot a Vadaskertbe!
A kakilással meg annyi van, hogy nem hajlandó ráülni a wc-re, és a nadrágjába kakil, vagy pelusba. Az egyedül pisilés sem túl régi dolog nála. Mindössze 3 hónapja nincs pelusa hozzá. Ja! És ami új, hogy az én naponta kakiló gyerekem azóta,hogy nincs pelusa, 3-4 naponta kakil csak. És ez nem túl jó!
Szia Kata!
VálaszTörlésHát, 170km valóban nem itt van. Jó nagy út az egy autistával.
Mi is a Vadaskertbe járunk. Ha végül rászánjátok magatokat a Vadaskertbe utazásra, akkor esetleg keressetek itt egy fogorvost, aki megnézi Félix fogait. Én sajnos (vagy inkább szerencsére) nem tudok ez ügyben tanáccsal szolgálni, mert még soha nem volt fogfájós problémánk. Esetleg a Vadaskertben biztosan tudnak mondani jó gyerekfogorvost, aki nem csak hírből jó, és nem csak végszükség esetén altat. Szegény Félix. :(
Van még egy ötletem. Ha esetleg mégis a "régi" fogorvoshoz mentek, bekockáztatva, hogy Félix sír, esetleg adj neki egy kis pénzt, hátha elaltatná, és nem kínozná. Bár én az altatástól féltem a sajátomat, nem biztos, hogy az jó lenne. Dominiknak altatásban vették ki a manduláját, de nem kívánom senkinek az ébredés perceit, és az azt követő órákat. Akkor megfogadtam, hogy ha lesz még bármilyen beavatkozása, akkor inkább kialkudom, hogy ne altassák, de ezt még egyszer nem.
Persze az is lehet, hogy Félix teljesen jól viselné az altatást. Volt már altatva más ügyben?
Ez a "viselkedés" dolog annyira relatív. Ha azt nézed, sokszor a felnőttek sem tudnak viselkedni. Egyik embernek ez még belefér, a másiknak már nem. Az én fiam a metrón szokta mondani az állomásokat. Van aki ezen mosolyog, és "de kis ügyes" jelzővel figyeli, hogy tényleg jól tudja-e, és dicséri, ha jól. A másik meg felteszi a kérdést hasonló helyzetben, hogy "hol lehet kikapcsolni?" Szóval az emberek sem mindig egyformán viselkednek. Hogyan lehet elvárás ez egy gyerektől?
Persze Te a "viselkedni" alatt azt érted, hogy ne sikítson, ne kapálózzon, stb. Ez mind jó lenne, de ha belegondolsz, Te is legszívesebben sikítanál, ha valami fáj, csak Te megtanultad, hogy azt nem illik, nem való, vagy nem érdemes. Ő nem, és lehet nem is baj. Ők kis ösztönlények, és néha jó lenne, ha mi is lehetnénk olyanok, mert én sokszor látom, hogy sokkal egyszerűbb lenne az élet, ha mi is őszintén kimondhatnánk, amit gondolunk, és nem kellene arra figyelemmel lenni, hogy azt nem illik, vagy mit illik. Az Ő kis őszinte világuk sokkal jobb. Mi sokszor megfeszítjük magunkat, és megyünk, tesszük amit kell, mert az úgy való. Az én fiam újévkor kijelentette, hogy Ő bizony nem jön át újévet kívánni a szomszédékhoz, mert nincs kedve. Ennyi. Mi sem mentünk.
Nekünk napirendünk (szöveges) van, de a PECS-re soha nem volt szükségünk.
Olvastam, hogy egy szegregált autista csoportba jár a Félix. Integrálni egyáltalán nem javasolták?
Dominik egy többségi oviba jár NT gyerekek közé. Sokat fejlődött. Azt nem mondom, hogy nem vonul el, ha úgy van, de egyre kevésbé jellemző. Azt nem mondom, hogy nem féltettem eleinte, de a Vadaskertben azt mondták, hogy csak integráltba, mert fejlődőképes, nem érdemes hagyni. Őrlődtem, hogy szabad-e kitennem Őt az esetleges csúfolódásnak, de aztán úgy döntöttünk, hogy menjen, majd az óvónők megvédik, ha kell. Nagyon kellemesen csalódtam. A gyerekek nagyon toleránsak. Úgy fogadták el, ahogy van. Nem csúfolják, sőt, nagyon szeretik.
Az óvónéniknek okoz némi fejtörést, mert gyors. Ha végez egy feladattal, akkor elkezdi rugdosni az asztalt, hogy adjanak még feladatot.
Félixnél bejött a szegregált ovi?
És ha ráadnád a pelust minden nap, amikor tudod, hogy kakilt mindig? Akkor lehet kakilna minden nap. Nem? Esetleg próbáld meg. Hátha.
Szia!
VálaszTörlésAz a baj,hogy ha van a lakóhelyedhez közel fogorvosi ellátás, akkor nem mehetsz máshova. Legalábbis én ezt az infót kaptam.
A Félixet még soha nem altatták, úgyhogy nem tudom, hogy milyen lenne utána. De annál, hogy borzalmasan fáj neki és retteg, annál szerintem minden jobb!
A viselkedésről hasonló véleményen vagyunk.:) Csak az a baj, hogy a "mást" nem nagyon tolerálják.....
Ez egy hosszabb beszélgetés lenne....:)
A szakértőiben szóban azt mondták, hogy jó lenne integrálni,de aztán a papíron már szegregáció volt a javaslat.
De jó ez így! Nagyon sokat fejlődött, és itt egy csomó olyan dolgot megkap, amit integrációban nem kapna meg. Van nekik egyéni és csoportos fejlesztés, logopédia, mozgásnevelés és lovaglás. Mindez ingyen. És ha őszinte akarok lenni, a képességei alapján neki a szegregáció a jó.
A Félixnél a kakilás csak azóta van közel egy időben mióta oviba jár (2011.szeptember). Addig mindig máskor kakilt. Most ez általában délután történik, mikor hazaértünk az oviból, de még így sem azonos időben. Van, hogy már háromkor, de van, hogy este kilenckor. Így azt szoktam csinálni,hogy ha észreveszem, hogy elvonul és magára zárja az ajtót, akkor ráadok pelust. Ezzel viszont az a baj, hogy van olyan, hogy órákig ( vagy egyáltalán) semmit sem produkál. A pelust már utálja, de a wc-re meg nem hajlandó ráülni.:P
Azt hiszem a kakilással még lesz pár körünk.....:)
Szia Kata!
VálaszTörlésHa TB-re viszed, akkor ez így igaz. Viszont magánban oda mész, ahova akarsz. Ugyanúgy működik, mint a szülészet-nőgyógyászat, vagy bármi más. Nekem van olyan barátnőm, aki Nyíregyházán lakik, szült egyet a nyíregyházi kórházban, aztán a 2.-at itt szülte a fővárosban, és ennyi. Fogadott orvosa volt, és oda ment, ahol Ő praktizál. Én városon belül egy nem illetékes kórházban szültem, szintén fogadott orvossal. Dominikot sem az ide legközelebbi kórházban műtötték (mandula), hanem egy jóval távolabbiban, pedig az illetékes itt van 2 perc autóval.
Hát, azért az altatás mindenkor komplikáció, ezt ne felejtsd el. Dormicummal, és eleve altatóval. Nálunk a műtőből való kikerüléskor elkezdett hányni, és ezt folytatta estig. Emellett persze sírt, ami súlyosbította a helyzetet nyilván. Elmondta akkor, hogy Ő azt szeretné, hogy "Anya múúúúljon el a rossz pocak" azaz most és azonnal szüntessem meg a hányingerét. Elmagyaráztam neki, hogy amíg van lenyelt vér a pocakjában, addig így marad. Ha már nem lesz, akkor elmúlik. Ettől megnyugodott, és csak percekre ugyan, de el is aludt a karomban, jégakkuval a pocakján.
Úgyhogy én nem hagynám újra altatni, az biztos, de persze van olyan ismerősünk, akinek a gyereke gond nélkül felébredt és kész. Hátha Félix is így lesz. Esetleg próbáljátok meg. Hátha.
Igen, a "más" szó sokak számára nem létezik, vagy nem elfogadható. Saját családomban is máig van aki nem érti. Nem tudom neki megmagyarázni, hogy ha "más" akkor fogyatékos. Ha nem fogyatékos, akkor nem "más". Azt persze pláne nem érti, hogy ha "így" viselkedik, akkor hogyan lehet 134-es az IQ-ja? Az persze egy új beszélgetés témája, hogy mit jelent az, hogy valaki "normális" és ki a "nem normális". Minden nagyon viszonyítás kérdése, csak az emberek szigorúan megítélnek bennünket, anélkül, hogy tudnák az okokat.
Értelek az integráció-szegregáció témában. Igazad van. Dominikot magánban hordjuk egyéni fejlesztésre, kiscsoportos foglalkozásra, GEKKO-ba, HRG-re, és itthon csináljuk a TSMT-t. Jó lenne, ha nem ovi után kellene, de ez az ára az integrációnak. Igazából az lenne a jó, ha a többségi csoportokban is lennének ilyenek. Bár Ők úszni járnak, és logopédus is van, de pl. egyéni fejlesztés nincs, csak kezdeményezés, de az is csoportban.
Jaj, értem. Szóval ez az a kategória, amire én azt szoktam mondani, hogy "mindenki úgy harcol, ahogy tud" szóval Ő nem szeret oviba járni, és ezzel tiltakozik. Lehet, hogy úgy látod szeret, de belül nem. Nálunk Dominik az ovi első 2 hónapjában 1 szót sem szólt. Aztán megtört a jég, és ma már beszél. Na nem egy dumaláda most sem, de kommunikál. Amúgy itthon sem beszédes, de mi sem vagyunk azok. Nekünk akkor mondták ezt a tiltakozás szót a Vadaskertben, amikor említettem a nem beszél dolgot. 99%, hogy Nálatok is ez lesz. Olyat nem tudsz, hogy rövid időre kiveszed, és mi történik?
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésSzia!
VálaszTörlésBocs,hogy nem egyből válaszoltam, de el vagyok havazva! Elkezdtem helyettesíteni egy gyermekrendelőben,és így nagyon be vagyok táblázva!
Igen, lehet, hogy "maszek" alapon elvihetném, csak nem tudom, hogy hogyan férne bele az utazás, a Vadaskert és a fogorvos egy napba. A lányomat sem igazán tudnám hova tenni. Baromi macerás ez.... De lehet, hogy ez lesz a vége!
Persze! Minden altatásnak megvan a kockázata és sokaknál a mellékhatások is nagyon durván kijönnek. Ezt a saját bőrömön is tapasztaltam (2X műtöttek),plusz eü. végzettségem van és abban is dolgoztam/dolgozok.
Olyan szempontból jó volt az ovi, hogy a kakilás így legalább egy napszakra korlátozódott. Régebben teljesen rendszertelen volt.
De az is lehet, hogy a pelenka "hiánya" okozta ezt nála, mivel a nappali pelenka nélküliség is az ovi elejére tehető. Mikor elkezdett járni még volt pelusa, aztán beteg lett (szeptember utolsó hete), és mikor újra ment(november második hete), akkor már nem adtam rá.
Csak ez a napokig nem kakilás nem tetszik nekem. Hét közben nem, vagy alig kakil, hétvégén meg szinte egész nap. Most vasárnap is két pelusba és két nadrágba belekakilt, és még 3-4 alsógatyót is összekent.
Kivenni az oviból? Ez még nem jutott az eszembe. De szerintem sajna nem változna semmi.
Szia!
VálaszTörlésNe aggódj, én is csak ilyenkor tudok jönni, amikor Dominik már nyugiban van. Ha nem is alszik, mert még nem alszik, akkor is, már tisztán és illatosan legózik. :-) Napközben én is dolgozom, és tanulok is, úgyhogy az elhavazva lenni nagyon ismerős.
Utazással kapcsolatban: Hát, végül is 170km az 1,5 óra, de max. 2. Esetleg hozzátok Rebekát is, és akkor nem kell sietni. A kutyusoknak meg valaki majdcsak enni ad. :)
Igen, mi a "nagyon durván kijönnek a mellékhatások" kategória vagyunk. Persze nekem már az is alap, hogy az esetleges gyógyszerelésnél (99%-ban nincs gyógyszer, csak homeo) a tájékoztató "érzékeny egyéneknél" bekezdése vonatkozik a fiamra. A láza is a 36,8-ról rögtön 40 fokig szalad, és nincs átmenet. Ez van. Már vittük orvoshoz, de azt mondták Ő ilyen. Eleinte rémisztő volt és magamat okoltam, de az orvos azt mondta, hogy nincs miért, és csak emésztem magam, ne tegyem.
Ez a hétközben nem, csak hétvégén kakil, szintén azt bizonyítja, hogy az ovi ellen lázad. Gondold csak el! Hétvégén, amikor otthon van, nyugalomban a saját, megszokott környezetében, akkor minden rendben van. Lásd kakil. Amikor stressz éri, vagy frusztráció (ovi) akkor nem kakil. Szerintem próbáld meg, hogy 2 hétig otthon tartod és mi van akkor? Szerintem akkor minden nap kakilna.
Írtad, hogy volt otthon szeptember végétől november közepéig, de akkor beteg volt. Próbáld ki az otthontartást úgy, hogy egészséges. A betegség zavaró tényező. Egy próbát megér. Maximum azt mondod utána, hogy nem jött be. Nem vesztesz semmit.