
2009. november 18., szerda
Hogyan másszunk fel a vasalódeszkára?!

2009. november 11., szerda
2009. november 8., vasárnap
Nem jött össze......
Az alapítvány könyvelője azt mondta, hogy nem fizethetik ki, mivel a tanfolyam után nem helyezkedek el a "szakmában", így nem tudják leírni az adóból!
Szívás!:((((
Az alapítvány titkára azt mondta, hogy valószínűleg módosítani fognak az alapítói okirat tartalmán, és akkor belevesznek olyan dolgokat is, amik most nagyon hiányoznak. Többek között ezt is!
Majd ha ez megtörténik, akkor újra próbálkozok!:)
Érdekvédelmi képzés Mindszentpusztán!
Szerencsére a Félixnek csütörtökön már semmi baja nem volt, így el mertem menni pénteken. A Tamással és az apuval állandó telefonos kapcsolatban voltam, de szerencsére nem volt gond.
Az első napon az érdek és jogérvényesítés lehetőségeiről volt szó. Nagyon sok új dolgot hallottam. Ami nagyon jó volt az egészben, hogy az amúgy nagyon tömény, sokáig emésztendő, de érdekesen előadott anyag mellett kaptunk konkrét gyakorlati megoldásokat is.
Szuper nap volt!
A második nap pedig minden várakozásomat felülmúlta!
Érdekérvényesítési készségeket fejlesztettünk.
Sokat beszélgettünk, sok csoportos feladat volt, és érdekes dolgokat tudtam meg magamról!
Ezen kívül egy rendkívül jó "színésznőt" is megismerhettem Ildikó személyében! Egy gyakorlat során a Félix háziorvosát játszotta! Kísértetiesen hasonlított hozzá!:DDD
Az előadással csak egy baj volt, hogy túl rövid ideig tartott!:)
A mindszentpusztai lakóotthonban (mint eddig minden alkalommal) nagyon kedvesen fogadtak minket, és a szuper hely mellett még nagyon finom három fogásos ebédet is kaptunk!
KÖSZI NEKTEK!!!!!
2009. november 6., péntek
Ablak.....
Két, súlyosan
beteg ember feküdt ugyanazon kórteremben.
Egyikük minden nap délután
felült az ágyban egy órácskára, hogy ezzel megmozgassa
a
szervezetét.
Az ágya a kórterem egyetlen ablakához
közelebbi
volt.
A másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában, a plafont
bámulva.
Beszélgettek a családról, feleségről, gyerekekről, a
katonakorukról,
a nyaralásaikról, ahogy az szokásos ilyen
helyzetben.
Az az ember, aki az ablaknál feküdt, minden
délután, amikor felült, azzal
töltötte az időt, hogy elkezdte közvetíteni a
másiknak, mit lát az ablakon
át a kinti világból.
A másik ágyon fekvő
embert egy
idő után szinte csak ezek a színes beszámolók tartották életben,
már alig
várta őket, ez volt minden változatosság az életében.
Az ablak egy kellemes, tavacskával díszített parkra nézett.
Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a tavon, és gyerekek játszottak
távirányítós
játékhajóikkal rajta.
Szerelmespárok
üldögéltek a színes virágágyások mellett órákig, egymásba
felejtkezve.
Miközben az ablak melletti beteg
kimerítő részletességgel írta le a kinti
világot, a másik, folyton fekvő
behunyta a szemét és maga elé képzelte a
látványt.
Egy meleg délutánon az ablak melletti ember egy, a
parkon átvonuló karneváli
menetről beszélt.
Bár a folyton
fekvő ember nem hallotta a zenészeket, maga elé képzelte
őket a másik
érzékletes leírása alapján.
A napok és hetek teltek.
Egy
reggel a betegeket fürdetni készülő nővér az ablak melletti
embert
élettelenül találta az ágyában, mert az éjjel csendben elaludt
örökre.
Elszomorodva hívta a személyzetet, hogy kivigyék az
elhunytat
Amint alkalom kínálkozott rá, a korábban a belső
ágyon fekvő beteg kérte,
hogy a másik ágyban fekhessen.
A nővér szívesen
segített, kényelembe
helyezve őt azon az ágyon, majd magára hagyta.
Lassan, fájdalmaktól gyötörve az ablak felé fordult az ember, és
megdöbbenve
látta:..........az ablak egy tűzfalra néz.
Megkérdezte a nővért, mi történhetett az eltávozott
szobatárssal,
hogy
olyan szépnek festette le az ablakon túli világot.
A
nővér elárulta, hogy az az ember vak volt, nem láthatta a
falat sem .
Valószínűleg csak bátorítani akarta Önt! - mondta a férfinak .
Tanulság:
Igazi boldogság boldogabbá tenni
másokat, nem
törődve saját helyzetünkkel.
Bajainkat megosztva
csökkenthetjük őket, de ha derűnket és boldogságunkat
osztjuk meg másokkal,
megsokszorozzuk azt.
Ha gazdagnak szeretnéd érezni magad,
számold össze azokat a dolgokat az
életedben, melyeket nem vehetsz meg semmi
pénzért.
Minden nap ajándék az élettől, így becsüld meg a
napjaidat,
melyek száma - bármilyen sok is jusson - véges !!!
2009. november 5., csütörtök
A Félix tegnap........
Reggel elvittem a Rebekát oviba. Mikor hazaértem, az apu és a Tamás azzal fogadott, hogy a Félix nem akart enni. Ez nagyon furi volt, mert a Félix igencsak szereti a pocakját! Gondoltam bepróbálkozok egy Croissannal. Hát az sem kellett neki! Gondoltam oké, nem éhes és nekiláttam reggelizni. Egyszer csak jött kifelé a szobából falfehér arccal és dobott egy rókát. És utána még párat. És hogy teljes legyen a kép még folyós büditojásokat is termelt! Nagyon vacakul nézett ki!:(
Délre szerencsére a rókarudi eltakarodott, de a büditojások maradtak. Másból sem állt a napunk, mint k@kis pelenka le, tiszta pelenka fel, legalább 25-ször (addig számoltam), megspékelve néhány fürdéssel!
Azért délután már jobb volt a helyzet, mert ivott jól, meg kölesgolyót is evett.
És mindezek mellett folyamatosan nyekergett és rajtam lógott.
A mai napra maradt a falfehér arc és az átlagosnál kicsit rosszabb hangulat.
Az étvágya visszatért, a pelenkafogyasztó tevékenység is egyenlőre szünetel.
2009. november 3., kedd
Kisegér!
Elég sokáig kerestük mire megláttuk, de elkapni nem tudtuk.
Az apu rakott ki egérfogót, aminek nem nagyon örültem, mert szeretem az egereket élve elkapni és utána szabadon engedni.
Reggelre szerencsére nem fogta meg az egérfogó, így elkezdtük őkelmét keresni.
Először a számítógépes asztal fiókjában találtuk meg, de onnan ellógott.
Ez után kipakoltunk mindent a szobából, mert sehol nem láttuk, pedig végig túrtunk mindent.
Végül a morzsaporszívóban találtam meg!:)
Jelenleg egy nagy befőttes üvegben van és válogatott finomságokat falatozik.
Úgy döntöttem, hogy nálunk fog a pincében telelni és csak tavasszal engedem el!:)