A nyár gyorsan eltelt. Szinte egész nap az udvaron voltunk. A medence és a trambulin volt a sláger. De azért a roller és a bicikli is előkerült. Na, meg az "új" kiskutyával való rohangászás! :)
Sikerült egy kis előrelépést tennünk "pisi ügyben". Az udvaron már ügyesen pisil, és már párszor a wc-be is sikerült neki. :)
SZEPTEMBER:
Mindkettő gyerkőcnek elkezdődött az óvoda, nekem meg a "beugrós" meló a gyermekrendelőben.
A Rebekánál nem sok minden változott. Az óvónénije megmaradt, sok csoporttársa is a régi. De újakat is kapott. Az összes 2012 szeptemberében iskolába menő gyerek az ő csoportjába került.
A Félix viszont most kezdte az ovit az új speciális csoportban. Ő a Bogyó csoportba jár, és cica a jele. Rajta kívül még három kisfiú és egy kislány jár ide. Egy óvónéni (gyógypedagógus végzettségű) és kettő gyógypedagógus asszisztens van velük. Van nekik csoportos foglalkozás, egyéni foglalkozás, torna, logopédia és lovaglás (ameddig jó idő van).
7:30h-ra lehet vinni és 12:00h-ig van ott az oviban.
Ebben a hónapban három hetet járt oviba, aztán lebetegedett! :(
Először úgy tűnt, hogy csak egy megfázás, de egyre vacakabbul volt.
OKTÓBER:
Mivel a Félix nem betegsége nem javult, jött a "mumus", az antibiotikum. Ezt csak Nutellába keverve hajlandó (nagy nehezen) megenni, amitől viszont elkezdett fájni három foga. És itt kezdődtek számunkra megpróbáltatások és a sok sírás.
Mivel itt nálunk működik speciális fogászat, először nem is izgultam, mivel úgy hirdették meg, hogy a sérült gyerkőcöket és felnőtteket kábítják/altatják a fogászati kezelés alatt. Bejelentkeztem, és odamentünk. És itt jött a nagy koppanás!
A doktornő behívott minket, és mondta, hogy fogjam le a gyereket, mert megnézi a fogát. Oké. Lefogtam. Ez után már csak arra eszméltem, hogy a Félix szájába benne van a fémujj, és már fúrja is a fogát. Nekem meg azt mondogatja, hogy fogjam jó erősen. Érzéstelenítő nélkül kifúrta a gyerek három fogát! Mondanom sem kell, a Félix sírt, én meg vele sírtam, és nem értettem, hogy ez hogy történhetett meg! :( A hab a tortán pedig az, hogy meg sem oldódott a fogfájása. Egész hétvégén sírt a foga miatt (kivéve akkor, amikor éppen hatott a Cataflam).
Úgyhogy hétfőn ismét bejelentkeztünk, és odamentünk. Elregéltem a doktornőnek a problémát, mire közölte velem, hogy persze, mert az utolsó fogát már nem tudta rendesen kifúrni, mert úgy mozgott a gyerek. Majd ismét felszólított, hogy fogjam le a Félixet. (De most előtte megkérdezte, hogy adjon-e neki fájdalomcsillapítót!?!?! Amúgy ez nem kellene hogy alap legyen?????)
Rákérdeztem az altatásra, mire azt mondta, hogy hetente csak egyszer altat, és azt is előjegyzés alapján!
Úgyhogy ismét elkezdődött a Félixszel való birkózás. Én bőgtem mint a lánc, a gyerek meg üvöltött és próbált szabadulni.
Teljesen fel voltam/vagyok háborodva a történteken!!! És az a "legszebb", hogy bárki "sorstársnak" mesélem el, hogy mi történt, "nem akarják elhinni", mivel az ő gyerkőcüket elaltatta. Sőt, az oviba a szűrővizsgálaton kiszűrt gyerekeket is! NEM ÉRTEM? HOGY AKKOR A FÉLIXET MIÉRT KÍNOZTA MEG????????? (Ja! És neki is sérült (Down-os) gyereke van!)
A következő bajunk a szemén lévő jégárpa volt. Mivel sem cseppenteni, sem kenőcsöt belekenni nem tudtam, a szemébe, így nem javult neki. Óvodába nem mehetett, mert a jégárpa (most már tudom, hogy csak a váladékozó fajtája) fertőző. Így hát otthon tengettük a napjainkat.
A foga ha belement valami akkor nagyon fájt. Ilyenkor csorgó nyállal üvöltve szaladgált a lakásban addig, még a "cucc" ki nem jött a fogából, vagy a Cataflam nem hatott. A fogorvos "jótékony tevékenysége" miatt meg megnézni sem engedte. :(
És csak teltek múltak a napok.....
Miután már a hetedik hetet kezdtük el otthon, a háziorvosunk elküldött minket szemészetre. Nagyon "jó" volt. Amint bekanyarodtunk a kórház felé, a Félix már üvöltött. És tette ezt mindaddig, még a vizsgálat után ki nem kanyarodtunk onnan ("éljen" a fogorvos! ) A vizsgálat eredménye viszont pozitív volt. Az Ő árpája nem fertőző, mivel nem váladékozik. Úgyhogy mehet oviba. Terápia: ha este elaludt, Betadinos vattával kenni a szemhéját.
És ezzel át is csúsztunk NOVEMBERBE!
November második hetében kezdett a Félix ismét oviba járni!
Szerencsére a sok kihagyás után nem volt vele gond.
November 18-án elmentünk Budapestre a tesómékhoz. 19-én az AOSZ rendezvényén vettem rész, ami ismét nagyon jó volt! 20-án ebéd indultunk haza. Ami megint csak egy vacakság volt. A Félixnek pár perccel az indulás után elkezdett fájni a foga. A villamoson és a metrón is végig üvöltött. Ráadásul a metrón egy bácsi elkezdte vigasztalni, ami olaj volt a tűzre. Nagyon kedves volt a bácsi, de nem igazán tudta, hogy mi az az autizmus, hiába mondtam neki. Így a a metrón az üvöltés átváltott tombolásba.
Az sírás sajna a vonaton is folytatódott. pár "gyilkos pillantást" elkaptam, de nem szólt ránk senki. Tatabánya után csitult csak a fogfájása. Utána csend volt.
A Rebeka a budapesti kiruccanásunk alatt szokás szerint a kereszt anyjáéknál volt!
DECEMBER:
December második hetében ismét mindkét gyerek (+ a Tamással mi is) lebetegedett. És ez a betegség igencsak makacsnak mutatkozott. Az egész karácsonyt betegen "csináltuk" végig.
De azért jó volt.:)
A tesómék sajna nem tudtak eljönni, mert az Ő gyerkőcük is lebetegedett.
Szilveszterkor a Tamás dolgozott, az apu meg a házában ejtőzött, így azt nagy részt a gyerkőcökkel hármasban töltöttem. A Félix 23h-kor kidőlt. :)
Ez után nemsokára a Tamás is hazaért, így a tűzijátékot már hármasban néztük. :)
