Ne túl sok barátnőm van(?), de egyre inkább azt érzem, hogy Ők is kezdenek "kicsúszni" az életemből!:(
Ők nem azok a "klasszikus", "gyerek korom óta barátnők vagyunk" barátnők, mivel én 16-18 éves koromig inkább csak fiúkkal lógtam! Persze voltak "haver barátnőim" is, de ők amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan mentek is!
Aztán mikor elkezdtem dolgozni, lett egy "igazi" barátnőm (több mint 10 éve), akivel a munkán kívül is nagyon sok időt töltöttünk együtt.
Aztán a Tamás barátja által még egy barátnőre szert tettem. Velük is nagyon sokszor találkoztunk, már csak azért is, mert a Rebeka és az Ő kislányuk majdnem egy idősek! Aztán később a Félix és a másik kislányuk is majdnem egy idősek lettek.
De valami mindkét esetben "elromlott"!:(
Azt vettem észre egy idő után, hogy csak én keresem őket, és ők nem keresnek engem (minket)! És ez nagyon fájt!
Egy ideig még "próbálkoztam", hogy hátha ez valami "átmeneti zavar" csupán, de úgy tűnik, hogy ez állandósult és nem tudom, hogy mit csináljak!
Nem akarom a nyakukba varrni magamat(unkat).
A "csak én hívogatom őket" fázison túl vagyok, és már a "várom, hogy hátha eszükbe jutok és felhívnak" szakaszt is kezdem lezárni, mert nem hívtak már nagyon rég óta!:(
"Sok" lehettem? Vagy már a Félixszel együtt vagyok "sok"? Mit csinálhattam rosszul? Egyszerűen nem tudom!:(
Nem tudok továbblépni, pedig lehet, hogy le kéne zárnom magamban ezt az egészet!
Csak ne lennék ilyen lelkizős, érzelgős és ragaszkodó "barom"..........
Meg tudlak érteni...Én ugyanígy jártam a barátnőimmel.Már egy sincs..Csak ti itt a neten!
VálaszTörlés:) A "kézzelfoghatóak" felszívódtak.
Katim!
VálaszTörlésUgyanígy alakulnak a dolgok nálam is, sajnos a régi barátnőimmel. Az egyik idén karácsonykor már nem is keresett, pedig ilyenkor Dújvban mindig, ha csak kicsit is, összefutunk. A szilveszteri üdvözletemre nem reagált.. Pedig nagyon szeretem! A másik barátnőmmel túlvagyunk egy sorsdöntő vitán, megbeszélésen, rajta látom, ezek után, őszintén ragaszkodik hozzám továbbra is! Ennek nagyon örülök, mert különösen kedves a szívemnek ő !!!
Nem régen egy pesszimista bejegyzést írtam a barátságról, talán olvastad is, bár már azóta titkosítottam, mert volt olyan barátnőm, aki kiakadt rajta nagyon. Pedig az, pont ebbéli fájdalmamról szólt, amit most te is megfogalmaztál.. Abban úgy fogalmaztam, hogy örök barát nem létezik, csak maga a barátság fogalma, mint olyan, de abban a személyek és a helyek változnak. Most ezt tapasztalom meg. Levike autizmusa révén ismertelek meg téged is, és lassan már mondhatom úgy érzem, hogy egyre inkább az ismerősségből, haverságból barátság lesz köztünk! Nem mondom, hogy az új barátságok potolják a régieket, sajnos azokat, ha úgy alakul, tudnunk kell elengedni..De ezek az új barátságok, ha szépen igazivá fejlődnek azt tudják majd adni, amit a régiek adtak, vagy valami hasonlót..Sok puszi:Anita