2009. október 8., csütörtök

Ma lesz az első.......

........kiscsoportos foglalkozás.
A Félixen kívül még egy kislány és egy kisfiú lesz a csoportban.
Kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz, meg arra is, hogy a Félix mit fog "alakítani"!

Hát, alakított!:(
A kiscsoportos foglalkozást a Mariann (nem a Mariann néni!) tartja, és nem kimondottan autista gyerkőcöknek. Ezért nem is igazából tudta, hogy a Félixszel kapcsolatban mire számítson.
Az első (kisebb) bibi már akkor előjött, amikor a szülő váróban nem a Mariann néni jelent meg hanem a Mariann. Nem igazán tudta Őt hova tenni, pedig már ismerik egymást.
A következő probléma a terem volt. A foglalkozás ugyanabban a teremben zajlott mint az egyéni fejlesztés, csak át volt rendezve.
Ő leült a "szokásos" helyére és várta a megszokott dolgokat az általa ismert módon.

Azaz: Napirendi kártyákkal illusztrálva a foglalkozás menetét!
Pl.:-játék
-kirakózás
-rajzolás
-zenehallgatás
-perec
-matrica
-foglalkozásnak vége

Ez helyett a kártyák helyén nem volt semmi!

És elkezdődött a foglalkozás.
Mindenki megkapta a csoportban használatos jelét. Lola jele napocska, Dávid jele pöttyös labda (Ő amúgy hiányzott, mert beteg), Félixé pedig alma lett.
Ez után:
- zenét hallgattunk
- a Mariann énekelt egy almás éneket
- a gyerkőcök ettek egy kis almát
- gyurmáztunk, először napocskát csináltunk citromsárga gyurmából és pálcikából, utána pedig minden Manó az csinált amit akart (a Félix valami kígyóféleséget sodort)
- pöttyös labdát gurítottunk egymásnak

A feladatok alatt a Félix elég sokszor "kiakadt", mert nem igazán tudta követni az eseményeket és a "sok" beszédet.

Miután ez megvolt, mindenki kapott perecet és matricát. A következő értetlenkedés itt volt!
Az egyéni foglalkozások végén a Félix mindig PECS kártyával kéri a perecet és a matricát. Most meg "csak úgy" megkapta. A pereccel nem volt gondja azt befalta azonnal, de a matricát nem volt hajlandó beragasztani a füzetébe.
Ez után már csak a búcsú volt hátra, de ez sem ment könnyen.
A "foglalkozásnak vége" kártyára mindig feláll, integet és simán jön velem. Most ilyen sem volt. Először. Aztán mikor már csak ordított, de jönni nem nagyon akart, mondtam a Mariannak, hogy ha lehetséges, keresse meg a kártyát. Szerencsére megtalálta, így ordítást elfeledve integetve vonultunk ki az ajtón!
A "vonulás" közben azért megbeszéltem a Mariannal, hogy a következő foglalkozáson a Félixnek rakja fel a kártyákat. A Félixnek biztos jó lesz és a többieknek sem fog ártani!:)

Éljen a vizuális támogatás!!!!!

4 megjegyzés:

  1. Nem tudom Vikinél nem jöttek be a kártyák, mert nagyon merev lett tőle a viselkedése. A beszédünk is szépen alakul, majd meghallod, ha jöttök legközelebb. Így egyszerűen "vezényszavakkal" jelzem, mi fog következni: séta, ebéd, játék. Persze, minden kölök más! Ezt az enyémről írtam!:)

    VálaszTörlés
  2. Hogy hogy nem tudta mire számítson mármint a fejlesztőpedagógus, nem tudta mi van Félixszel?
    És miért nem ugyan az a néni volt?
    A másik két gyerek is autista volt?
    Miért kellett ez a csoportos foglalkozás?

    Bocsi a sok kérdésért csak nem értem, hogy ami egyszer meg kétszer meg többször működött azt miért nem lehetett ugyanúgy folytatni?

    VálaszTörlés
  3. Dóri!
    Úgy veszem észre, hogy a Félixnek kellenek ezek a dolgok, leginkább azért, hogy lássa, hogy mikor van vége a foglalkozásnak. A Mariann nénivel már "kisakkoztuk", hogy ha vannak képek, a Félix sokkal nyugodtabb és együttműködőbb a foglalkozásokon. Röviden ennyi, de majd úgy is beszélünk.

    VálaszTörlés
  4. Orsi!
    De igen tudta,hogy mi van a Félixszel, sőt, tavaly egy darabig helyettesítette is a Mariann nénit. Csak az a "baj", hogy ezen próbálkozáson kívül Ő inkább középsúlyos értelmi fogyatékosakkal (azt hiszem, hogy 16 év felettiekkel) foglalkozik, és velük is napközisként.Ő egy fiatal, autizmus témában nem túl tapasztalt gyógypedagógus.

    Mert Ő el van "havazva"! Túl sok a gyerek és csak Ő dolgozik egyedül a vonzáskörzetben, mint fejlesztő gyógypedagógus.

    Nem! A másik két gyerek nem autista. Egyik gyerkőc diagnózisát sem tudom.

    A csoportos foglalkozás meg azért kellett, mert a Mariann néni nem tudta megadni a heti négy egyéni fejlesztést. Így ez lett a megoldás. Két egyéni, egy csoportos. Meg állítólag húzóerők is lesznek a többiek. Majd meglátjuk.

    Az itteni helyzet autizmus "ügyben" elég gáz!:( Tudnék mesélni!
    Sajnálom, hogy a Mariann néni nem tudta megadni azt ami jár, mert Ő tényleg jó és tapasztalt szakember!

    VálaszTörlés